– Csak egy csók volt, semmi több! – Ne hazudj! Hisz láttam! – Tégy úgy, mintha nem láttad volna! Abramo ujjai görcsösen túrtak éjtincseibe. Elfordult a padlásszoba közepén toporgó Luciától. Húga tekintetéből könyörgés és kétségbeesés sütött, szorongva karolta át magát. – A te érdekedben tettem. Gondolod, hogy másként engedek Delgado... udvarlásának? Ha nem volna a kezében bizonyíték ellened? Csak így tudtam elejét venni, hogy mindent kitálaljon a dacorgának. Abramo örök riválisa, Delgado régóta kísértette már Lucia lépteit. A gon-corga nem volt biztos benne, azért-e, mert klántársa valóban vonzódik a lányhoz, vagy csupán ezáltal remélt egy meggondolatlan tettet kiprovokálni belőle. – Ostoba! Most hogy lefeküdtél vele, már nyugodtan kitálalhat! – tört ki keserű kacajban. Húga az ajkába harapott. – Míg rendszeresen az ágyára járok, hallgatni fog – suttogta. Abramo vad tekintettel meredt rá. Delgado most nagyon okosnak képzeli magát. Vagy eltűröm, hogy a húgomat rakos...
Psz.3682, Gorvik, Todvar, Nagy-Gorviki tanácsülés, valahol a hátsó sorokban… A csarnoknak is beillő tanácsterem zsúfolásig telt. Az ország jövőjéről döntő bíborosokat és nemeseket rengetegen akarták látni. A szertartást vezető ranashavik végzett a varázzsal, az áldás Ranagol jóváhagyásával erős fény kíséretében létrejött. – Nem látok innen semmit! – suttogta dühödten, és a nyomatékosítás végett meg is löködte széken álló társát a nagycsarnok kapujának egyik őre. – Majd mondom, mi történik, aztán nem maradsz le róla – sutyorogta vissza fentről a másik. – A szöveget meg úgyis hallod! Ő oltalmazzon téged, ranashavik – Ezt az a gróf mondta! – Melyik? – Amelyik ott térdepelt középen. Felállt és mondta. – Nagyszerű! Ezt én is meg tudnám csinálni. – A ranashavik felé nyújtja a kezét! – Miért nyúl a ranashavik felé? – Nem úgy! A bíboros nyújtja a kezét. Gyűrű van rajta! Pirosan csillan, úgyhogy az opál. – Opálos az anyád szeme! Az rubin te tuskó! – Akkor az, mit bánom én! Most od...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése