Psz.3682, Gorvik, Todvar, Nagy-Gorviki tanácsülés, valahol a hátsó sorokban… A csarnoknak is beillő tanácsterem zsúfolásig telt. Az ország jövőjéről döntő bíborosokat és nemeseket rengetegen akarták látni. A szertartást vezető ranashavik végzett a varázzsal, az áldás Ranagol jóváhagyásával erős fény kíséretében létrejött. – Nem látok innen semmit! – suttogta dühödten, és a nyomatékosítás végett meg is löködte széken álló társát a nagycsarnok kapujának egyik őre. – Majd mondom, mi történik, aztán nem maradsz le róla – sutyorogta vissza fentről a másik. – A szöveget meg úgyis hallod! Ő oltalmazzon téged, ranashavik – Ezt az a gróf mondta! – Melyik? – Amelyik ott térdepelt középen. Felállt és mondta. – Nagyszerű! Ezt én is meg tudnám csinálni. – A ranashavik felé nyújtja a kezét! – Miért nyúl a ranashavik felé? – Nem úgy! A bíboros nyújtja a kezét. Gyűrű van rajta! Pirosan csillan, úgyhogy az opál. – Opálos az anyád szeme! Az rubin te tuskó! – Akkor az, mit bánom én! Most od
Az ifjú Beni gyanakodva nézett Khalifra, és igyekezett úgy tenni, mintha nem lenne tudatában, hogy mindenki őket figyeli. A karavánkísérők vezetője azonban olyan rezzenéstelenül állta a fürkésző pillantást, hogy az bármelyik hivatásos szerencsejátékosnak a becsületére vált volna. - Szóval meg kell csókolnom egy szamarat? - Egen. De nem egy szamarat, hanem Demirlát. - Aki egy szamár. - Ha így nézzük, igen. De ő a karaván kabalája. Ez a szokás. A biztonságos út és a jó szerencse érdekében az új fiúnak kell ezt megtennie. A csapatért. A hadzsinak nem kellett körbenéznie, hogy lássa, hallótávon belül mindenki komolyan bólogatott. Tán még Demirla is. - Szóval… a csapatért – morogta erőtlenül. - Nna. Érted te ezt - vágta hátba Khalif, majd elővett egy kendőt a zsebéből. - Kösd be a szemed. - Miért is? - támadt fel ismét Beni gyanakvása, de Khalif csak legyintett. - Én például nem akarnám látni, ahogy megcsókolok egy szamarat. De nekem nem volt választási lehetőségem. Neked akarok s
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés