Zsömi -Taki-Áldás - Más szemszög

Psz.3682, Gorvik, Todvar, Nagy-Gorviki tanácsülés, valahol a hátsó sorokban…

A csarnoknak is beillő tanácsterem zsúfolásig telt. Az ország jövőjéről döntő bíborosokat és nemeseket rengetegen akarták látni. A szertartást vezető ranashavik végzett a varázzsal, az áldás Ranagol jóváhagyásával erős fény kíséretében létrejött.
– Nem látok innen semmit! – suttogta dühödten, és a nyomatékosítás végett meg is löködte széken álló társát a nagycsarnok kapujának egyik őre.
– Majd mondom, mi történik, aztán nem maradsz le róla – sutyorogta vissza fentről a másik. – A szöveget meg úgyis hallod!
Ő oltalmazzon téged, ranashavik
– Ezt az a gróf mondta!
– Melyik?
– Amelyik ott térdepelt középen. Felállt és mondta.
– Nagyszerű! Ezt én is meg tudnám csinálni.
– A ranashavik felé nyújtja a kezét!
– Miért nyúl a ranashavik felé?
– Nem úgy! A bíboros nyújtja a kezét. Gyűrű van rajta! Pirosan csillan, úgyhogy az opál.
– Opálos az anyád szeme! Az rubin te tuskó!
– Akkor az, mit bánom én! Most odahajol!
– A ranashavik?
– Dehogy! A nemes. Hogy megcsókolja! Megcsókolta!
– Csókolóznak? Itt a háború, ezek meg… Akkor már inkább barátkozom Shadoniakkal!
Vér szálljon a szájára
 Az ima meghallgattatott!