Elindulásilag

-

 Mondhatnám azt, hogy azért hoztam létre ezt az oldalt, hogy elárvult Töredék-szerzők menedéke legyen és bla blabla...

Nem. Azért hoztam létre ezt az oldalt, mert Raszta megkért rá, és mert kell valami forma, amiben egymás ladáit tudjuk szétekézni. Ez a forma talán megfelelő lesz, bár hozzá kell tennem, nem vagyok kifejezetten járatos blogolásban. Sem. Tehát még fogalmam sincs arról, hogy bizonyos funckiókat hogyan kell itt összehozni, de majd megoldódik ez is.

Egyelőre legyen elég annyi, hogy itt van, láthassátok, tudhassátok, aztán szépen az egészet áthozzuk ide a levelezésből.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Zsömi -Taki-Áldás - Más szemszög

-
Psz.3682, Gorvik, Todvar, Nagy-Gorviki tanácsülés, valahol a hátsó sorokban… A csarnoknak is beillő tanácsterem zsúfolásig telt. Az ország jövőjéről döntő bíborosokat és nemeseket rengetegen akarták látni. A szertartást vezető ranashavik végzett a varázzsal, az áldás Ranagol jóváhagyásával erős fény kíséretében létrejött. – Nem látok innen semmit! – suttogta dühödten, és a nyomatékosítás végett meg is löködte széken álló társát a nagycsarnok kapujának egyik őre. – Majd mondom, mi történik, aztán nem maradsz le róla – sutyorogta vissza fentről a másik. – A szöveget meg úgyis hallod! Ő oltalmazzon téged, ranashavik – Ezt az a gróf mondta! – Melyik? – Amelyik ott térdepelt középen. Felállt és mondta. – Nagyszerű! Ezt én is meg tudnám csinálni. – A ranashavik felé nyújtja a kezét! – Miért nyúl a ranashavik felé? – Nem úgy! A bíboros nyújtja a kezét. Gyűrű van rajta! Pirosan csillan, úgyhogy az opál. – Opálos az anyád szeme! Az rubin te tuskó! – Akkor az, mit bánom én! Most od...
Itt van olvashatóan is! »

Asyl - A szokás hatalma

-
 Az ifjú Beni gyanakodva nézett Khalifra, és igyekezett úgy tenni, mintha nem lenne tudatában, hogy mindenki őket figyeli. A karavánkísérők vezetője azonban olyan rezzenéstelenül állta a fürkésző pillantást, hogy az bármelyik hivatásos szerencsejátékosnak a becsületére vált volna. - Szóval meg kell csókolnom egy szamarat? - Egen. De nem egy szamarat, hanem Demirlát. - Aki egy szamár. - Ha így nézzük, igen. De ő a karaván kabalája. Ez a szokás. A biztonságos út és a jó szerencse érdekében az új fiúnak kell ezt megtennie. A csapatért. A hadzsinak nem kellett körbenéznie, hogy lássa, hallótávon belül mindenki komolyan bólogatott. Tán még Demirla is. - Szóval… a csapatért – morogta erőtlenül. - Nna. Érted te ezt - vágta hátba Khalif, majd elővett egy kendőt a zsebéből. - Kösd be a szemed. - Miért is? - támadt fel ismét Beni gyanakvása, de Khalif csak legyintett. - Én például nem akarnám látni, ahogy megcsókolok egy szamarat. De nekem nem volt választási lehetőségem. Neked akar...
Itt van olvashatóan is! »