Bandi - MG: A kulcs - másik szemszög

 

Leereszkedtünk a kürtőbe, az élőholtak nem jelentettek kihívást. Aztán már csak ki kellett várni, hogy kiszabadítsák a lunírveretes fémajtót.

– Ezek itt crantai jelek – suttogta a bárd.

– Felismertem… de nem az én szakterületem – felelte a Krad-lovag. – Érted őket?

Gyanakszik… persze, hogy gyanakszik a tudás Istenének minden lében kanál lovagja.

– Hogyne! – Húzta ki magát büszkén a dalnok.

– Ez itt a Vörös Hold jele… ez egy csillagkép… a Diss Tüze. Ez egy csók! A hold alatti csók nyitja a kaput – jelentette ki.

Alatta pedig a Vérgyűrű. Régóta szomjazik, de ne siessünk úgy előre, még nem léptünk be.

– Én vállalom, de ki legyen a másik? Gerolt, akarod?… – A bárd mosolyára a gorvikinak csak gyilkos vicsor volt a válasza.

Tudtam, hogy ez a pojáca s tökéletes választás, ezzel a közjátékkal elaltatja a lovag figyelmét.

– Arinne, ha szabad. Nagyon akarjuk azt a kincset, ugye? – fordult a szemrevaló harcoslány irányába.

Bizony! Nagyon akarjuk.

Az a ripacs…  a Rotundába képzelte magát, de eljött végre az ő nagy csók jelenete: fél szemmel az égre tekintett, hiszen hamarosan „a Vörös Hold megcsókolja Diss Tüzét” és az ajtó magától kinyílik.

Lám, megéri pontosan ismerni azt a crantai nyelvet!