Bandi - Ha tudnád mennyit ér

 

A syburri száznagy hatalmas vállait összébb húzva lépett be az akol ajtaján.

– Miért sírdogálsz, édes lányom?

A hajadon karcsú teste reszketett, válasza is csak érthetetlen hüppögés volt.

– Eredj utána! Csókold meg!

– Mit számít ez már? – kérdezte a lány kisírt szemekkel.

– Hogyhogy mit számít? Makacs vagy, mint az öszvér, és pont annyi az eszed is!

A lány rámeredt az apjára.

– Az a csók fogja melegíteni, miközben menetelünk az esőben. Az a csók fűti fel, mikor a krániak csatakiáltása megdermesztené szívét. Az a csók lesz az egyetlen szépség, amire emlékezhet a háború vérmocskos sártengerében. Ezt mind megtagadnád tőle, mert te inkább pityeregsz, elbújva a világ elől?

– Nem! – vágta rá a lány.

– Akkor futás! Még a dombtetőn utoléred!

A lány elrohant, a katona visszanézett a tornácon álló asszonyhoz:

– Északnak indultok a nénédhez! – utasította szelíden, olyan gyengédséggel, ahogyan egymást is szerették.

– Még nem döntöttem el – mondta a nő hanyagul, karjait összefonta maga előtt.

– Készültök és mentek! – dörrent rá a férfi.

A nő térde megbicsaklott, ujjai a tornác korlátját markolták. Egész testét rázta a könnytelen zokogás, de fejét felszegte. Bólintott.